Másnapos oldal - femicídium

 Felméri Kázmér letette kimelegedett kis bozótvágó kaszagépét, és végignézett a levágott rendeken. Az sem zavarta, hogy eleredt az eső: áldás nekem, bosszúság a gabonatermesztőknek és a parajdi bányánál dolgozóknak – gondolta. Amint elindult, számolni kezdte a levágott sorokat, aztán eszébe jutott, hogy így számolja az erdélyi sajtó a párkapcsolatban meggyilkolt nőket, és belezavarodott a számolásba. Csak az idén harminc meggyilkolt nő. Ezen a héten három. Pedig nem annyi, mert például azokat az eseteket, amikor a nő „otthonról önként távozott”, aztán például Ludason a Marosból halászták ki a hatóságok a holttestet, nem számolják „femicídumként”. Igaz, ki tudhatja, hogy valóban az volt? És mi van ha igen? És mi van ha nem? Attól femicídum a femicídum, hogy a rendőrségi jelentés alapján a sajtó annak írja meg. Nem tudjuk, hány élettárs, feleség, anya, lány halt meg férfikéz, férfiszó miatt az idén. 

Felmérinek káromkodni kélt kedve, ahogy hazafele ballagott az egyre jobban zuhogó esőben. Aztán kritizálni kezdte a Kolozsváron nemrég alapított Egyenlőbb Erdély Mozgalmat, úgy könnyebb az egyre sárosabb mezei úton megcsúszás és elesés nélkül haladni. 

Mivel a Mozgalom vezetője a kolozsvári rádióban adott interjúban eldicsekedte, hogy a mozgalomban nagyon sok újságíró partnerkedik – főleg az elitek, a függetlenek! –, ami mellett jeleskedik az a sok filozófus, szociológus, bölcsész, szóval a társadalomkritikus társadalomtudós, Kázmér biztosra vette, hogy hamarosan a femicídumról is posztolnak valami állásfoglalást. Mert Erdélyben újabban ez a divat, a civil társadalomformáló szervezetek olvassák a sajtót, és foglalják az állásokat. 

AI szerint így nézhet ki

Felháborító, sziszegte oda az invazív akácfának, ami a sánc mellett álldogált. Hát nem felháborító? Aztán eszébe jutott, hogy fárasztó háborogni, ha meg csak az invazív akácfa látja, akkor nincs is értelme. Hiszen ezek a tüskés akácok magasról tesznek az előttük elhaladó emberek háborgásaira. Ez tény. Ennek felismerésétől a férfi magállt, majd alaposan végigmérte a fát. Meglepődve tapasztalta, hogy nem is látszik azon, hogy invazív lenne, ahogy a botanikusok, ökológusok, környezetmérnökök, természetvédők állítják. Csak egy sudár akácfa volt, ami mintha időtlen idők óta álldogált volna az erdélyi esős tájban. 

Szóval te azt mondod – kötekedett Kázmér a fával –, hogy a Mozgalom ennél többet csinál. Azt állítod, hogy van neki feminista, nőjogi akciócsoportja, akiknek vannak tervei. Szerinted van még ember ebben a nyilvánosságban – és teátrálisan körbemutatott az esőben örvendező méregzöld kukoricások és a remegő sárga búzatáblák között –, aki komolyan veszi, hogy ezek a mozgalmárjaink most, péntek este, összehívtak egy sürgősségi gyűlést ebben az akciócsoportban, ahol megbeszélték a teendőket. Egyiküket – az elit újságírók legjobbikát – megbízták azzal, hogy a mozgalom sok-sok más médiamunkatársát hangolja össze, és hétvégén dolgozzanak ki egy programot, ami azt tematizálja, hogy a romániai magyar sajtó miként jár el helyesen, amikor az ilyen femicídumokat tárgyalja, akár hírben, akár cikkben, milyen vonatkozások fontosak, és melyek mellőzendők. Hiszen ezek az újságírók tudják, hogy nagyon nem mindegy, hogy hogyan s miként szembesülnek az emberek ezekkel a dolgokkal. Igen, az újságíróknak felelősségük van! – ezt Felméri minden további nélkül elismerte. Abban viszont kételkedett, hogy hétfőn, amikor ezt a szakmai iránymutató dokumentumot az összes erdélyi magyar szerkesztőség megkapja, akkor azzal kezdenek is majd valamit. Összeül a szerkesztőségi gyűlés és egy szakmai beszélgetés keretében feldolgozzák a Mozgalom ajánlását, mert tudják, hogy saját érdekük ez. Tudják? 

A csel abban áll – folytatta az akác – hogy a Mozgalom nem áll meg itt. Ez a dokumentumot hitelesíti más szakmai szervezetekkel, legyenek azok románok, vagy magyarországiak, vagy nemzetköziek, utána pedig az ők ajánlásukkal és kiegészítésükkel megkeresik a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét. És addig-addig lobbiznak, amíg a MÚRE Igazgatótanácsa, soron kívül ki nem teszi a honlapjukra, és fel nem veszi annak a legjelentősebb irányelveit az Etikai Kódexükbe. Vagy annak az Appendixjébe. Vagy az Appendixnek csinálnak egy további Függeléket. Ennek sem lenne túl sok jelentősége, vitatta Felméri Kázmér, de azt belátta, hogy úgy a MÚRE Becsületbírósága legalább elmarasztalhatná azokat, akik nagyon rosszul írják meg az ilyen témákat, s akár közvetetten is a nőellenes erőszakot népszerűsítenék. De igen, így lenne alapja a MÚRE-nak is újabb állásfoglalásokat közölni, vigyorodott el kajánul Felméri, akinek a szalmakalapja kezdett elázni, lekonyulni. 

Ez viszont csak az első pont, amit megbeszélnek a Mozgalomban, amikor a stratégiájukat kidolgozzák, tette hozzá a fa. Mert emellett kidolgoznak egy hosszú távú közösségi média kampányt. Szöveges képek, minivideók, infografikák. Szakértői megszólalások celeb nyilatkozatokkal keverve, hogy a Tiktokon virális legyen a kampány. 

És természetesen jól megírt közérthető publicisztikákkal árasztják el a nyilvánosságot, látszólag vitát generálva a téma körül, de valóban a közvélemény átformálása céljából. Mert az erdélyi közvéleményt nem olyan nehéz formálni, csak kell tudni a nyelvi-kulturális kódrendszert. Mondjuk a Mozgalomnak erről láthatóan gőze sincs, mert olyan nyelvi-kulturális kódot használ, amit csak a kolozsvári elit értelmiség ismer, mindenki más számára inkább visszataszító. Úgy beszélnek, mintha sok-százezres szerzett munkástömeg lenne mögöttük: „Követeljük, hogy …” Követelitek a csudát, sóhajtott Felméri, s a mutatóijával magyarázta az akácnak: követelni az erővel lehet, ami a szavak mögött lapul. Viszont a közvéleményt felsorakoztatni az ilyen ügyek mentén megfelelő csínján-bánással lehet. S akkor majd talán lehet követelni is. 

Kázmér mindeközben alighanem teljesen elázott, a zápor is csillapodott. Az is igaz, hogy azért lassanként inkább este volt mint nappal, s úgy lehet a záporok is nyugovóra térnek. De Felméri Kázmér mit sem törődve effélékkel, egyre jobban bemelegedve csak vitatkozott az invazív akácfával az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom nőjogi akciócsoportjának a femicídum elleni stratégiája miatt. Újabb és újabb érveket talált ki, hogy a dolog miért nem működne.

Eközben az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom semmit sem tervezett, semmit sem csinált. 

Bár a mozgalom tagjai, mint a művelt kolozsvári középosztálybeliek természetesen olvasták az aggasztó híreket. De a péntek este nem arra való, hogy gyűléseket hívjanak össze, és átfogó stratégiákat tervezzenek, amit jól szervezett munkával a hétvégén önkéntesen meg lehet csinálni, és hétfőn már ténylegesen lehet valamit kezdeni a dologgal. Hétfőig a fű sem nő. Csak Felméri Kázmér, aki újabban nem a malommal foglalatoskodott, hanem a korszellemmel haladva biókertészkedett, ezzel nem számolhatott: egy kertész esetében igenis hétvégén is nő a fű. 

Meg amúgy is, az erdélyi értelmiség most éppen fesztiválszezonban van, amikor vagy fesztiválon iszik, mert ki kell ereszteni a közéleti feszültséget, vagy a sok rohadt fesztivál kapitalista mivolta elleni tiltakozásként romkocsmában iszik és pufog egymásközt. 

Aki meg nem, az is holmi blog miatt háborog sértődötten, amit a kutya sem olvas.