A kolozsvári Mária-szobor visszaállításáról és sárkányokról

"Az emberfaj sárkányfog-vetemény:

Nincsen remény! nincsen remény!" (V.M.)

Amikor Sepsiszentgyörgy lakosságának egy része elutasította Gergely Zoltán Petőfi-szobrát, akkor számos értelmiségi, képzőművész és művészettörténész felháborodott. A keletkezett vitában az érvek között sok érdekes és érvényes volt, ám ezektől most tekintsünk el. Maradjunk annyiban, hogy az érvek mögött az a vélemény állt, hogy amit a székely városka lakói kívánatosnak tartanak, az nem más, mint egy 19. századot idéző, historizáló, heroizáló Petőfi-alkotás, aminek nem sok művészeti-esztétikai értéke van. Tulajdonképpen politikai giccs - ezt sokan ki is mondták.

Érdekes, most, amikor egy barokk tucatszoborról, egy ellenreformációs politikai-egyházi propagandajelképről egy gépekkel készített másolatot állítottak ki Kolozsváron, akkor erről nincs legalább akkora közvita, botrány.

Fotó: Oláh Emese Facebook oldal.

Én kétlem, hogy "Kolozsvár első köztéri szobra" került vissza "eredeti helyére". Ami oda került, az egy gépekkel készített másolat csupán. Az eredeti hely pedig egy totál katolikus környezet volt, jezsuita templom, jezsuita akadémia, jezsuita kollégium - az "ereteti helyen" ezek közül egyik intézmény sem létezik már, piarista templom, tudományegyetem, állami középiskola van most ott.

S ha a mostanában divatos Petőfi-szobrok esztétikailag-művészetileg nem éppen eredeti alkotások, akkor a Mária-oszlop sem az. Mert abban az időben Európát ellepték ezek az oszlopok-szobrok, annál is inkább, mert nem csak Kolozsváron volt akkoriban pestisjárvány, hanem máshol is. (Olvassunk Bocacciot) És máshol is járványügyi intézkedésként éppen ezt (is) tették, Mária- vagy Szentháromság fogadalmi emlékoszlopokat emeltek. Pontosabban: máshol ezt tették, ezért gondolta a politikai funkciót betöltő Kornis András, hogy akkor Kolozsváron is legyen.

Jelzésképpen: az első járvány utáni Mária-oszlopot 1614-ben emelték Rómában (egy római kori oszlopra tették fel Máriát, mint egy császárt), azaz már 130 éve divatja volt ilyen emlékművet állíttatni. Persze, nem csak a szó szerinti pestisről van szó, más "járványok" is voltak akkoriban!

Mi is volt ez a divat?

A római katolikus egyház válságban volt. Európa is. Reformáció ugyebár, illetve racionalizmus és felvilágosodás, tudományos-technikai ébredezés, ami bizony kikezdte az anyaszentegyházba vetett hitet. Megoldásként és válaszlépésként összehívták a Tridenti zsinatot. (Akkor döntötték el, hogy a hétszentségit! Azaz, míg a protestánsok csak két szentséget ismertek el, a katolikusok hetet.) Összeültek hát „Isten dicsőségére és magasztalására, a hit és keresztény vallás fejlesztésére és felemelésére, a tévtanok kiirtására, az egyház békéjére és egységére, a papság és a keresztény nép megjavítására, a keresztény név ellenségeinek megsemmisítésére.” Eldöntötték, hogy a művészeteket teljesen alárendelik és felhasználják propaganda célra. Itt a propaganda szót nem rosszul használom, hiszen a pápa akkoriban hozta létre a Congregatio de Propaganda Fide nevű adminisztratív intézményt a fenti célokból. Hittérítés. Igény volt rá, hiszen egyre több nem római katolikus ember volt a világon, hisz ott voltak a reformátusok (tévtanokban hívőktől az eretnekekig), az oszmánok, és ott voltak a frissiben felfedezett kontinensek lakói, távol-keletről nem is beszélve!

A zsinat és a propagandaosztály iránymutatásának köszönhetően mindenhol, ahol a római katolikus egyház hatalommal bírt, gyorsan megtöltötték a tereket barokk alkotásokkal. Ezek a művek nem kellett feltétlenül valami művészi-esztétikai értéket felmutassanak, igazából akár tucatholmik is lehettek. Igaz: rendkívül sok értékes alkotást hoztak létre ennek köszönhetően. Attól még az is igaz: Európát ellepte az érzelmekre, indulatokra hatást gyakorló mindenféle látványos és tetszetős alkotás. Mai szóval: műalkotások és giccsek tömkelegét zúdították rá a népekre, hogy meghatódjanak, emocionálisan elfogultak legyenek és fogadják el (vagy vissza) az egyházat. Mert azért már rájöttek, hogy a vallásháborúban mindkét fél meghalhat, az európai lakosság kiirtja önmagát...

Eközben mifelénk fontos dolgok történtek: a Magyar Királyság szétesett, létrejött az Erdélyi Fejedelemség. És megelőzendő az egyre fokozódó önkiirtást vallásháború ürügyén, bevezetik a vallásszabadság egyik korlátozott formáját. Mert, bár mifelénk sokan azt hiszik, hogy „a világon elsőként”, ez marhaság: már a mezopotámiai nagy kultúrákban volt törvény a vallásszabadságra, illetve a római birodalom a legmesszebbmenően vallásszabadságot tartott fenn. A vallásszabadság fejlett kultúráinak (a középkorban megszakított) évezrede után, a modern kori Európában elsőként itt, Erdélyben iktatták törvénybe a hit szabadon (lelkiismereti alapon) való megválasztását. Persze ez sem volt valami igazi – azaz teljes – vallásszabadság, hiszen azért csak bizonyos etnikumoknak járt a lelkiismereti szabadság, a magyaroknak és a szászoknak: azaz az ember a lelkiismeretére hallgatva lehetett katolikus, lutheránus, református, unitárius, de azért baj volt, ha izraelita zsidó, ortodox román, muzulmán török, „pogány” roma az embernek fia. Őket továbbra is a kor szokása szerint szabadott diszkriminálni. Elkalandoztam, elnézést. A lényeg, hogy létrejött egy szinte független Erdélyi Fejedelemség (mert azért az oszmánoknak fizették az adót), ami tele lett protestánsokkal. Erdély felvirágzott. Aranykor. Sőt: vallásszabadság ide, vagy oda, az erdélyi fejedelemség elment nyugatabbra részt venni az ott még dúló vallásháborúkban, így Európában komoly tényező lett, egy picike protestáns nagyhatalom. Aztán a törökök és a Habsburgok békét kötöttek Karlócán, s az Erdélyi Fejedelemséget a törökök átadták a Habsburgoknak. Persze az erdélyieknek ehhez lett volna egy-két szavuk, a Rákoczi szabadságharc. De az úgy végződött, hogy Erdély a Habsburgoké lett, a fejedelem meg a törököké – Rodostó, ugye.

És akkor kezdődött a Habsburg elnyomás. Ami egyrészt persze katonai-adminisztratív volt, másrészt vallási: hiszen a protestáns Erdélyben a roppant katolikus Habsburgok rendet akartak tenni. Rendet az Isten dicsőségére és magasztalására, a hit és keresztény vallás fejlesztésére és felemelésére, a tévtanok kiirtására, az egyház békéjére és egységére, a papság és a keresztény nép megjavítására, a keresztény név ellenségeinek megsemmisítésére. Rendteremtés annyit jelent: virágozzék a barokk típusalkotások tömkelege, hadd erősödjön meg újra a római katolikus egyház! És a latin és a német kultúra!

Szóval a nemzetiségi kérdések és protestánsok ellenfele, az osztrákok hű szolgája, főkormányszéki tanácsos, ama Kornis Antal ezért rendeli meg a Mária-szobrot. Amit nem véletlenül az osztrák Anton Schuchbauer végez el, és nem véletlenül a müncheni-bécsi típust. Ugyebár a katolikus németeket a járványként terjedő eretnekségek elleni harcban Szűz Mária segítette. Korabeli ábrázolása a protestánsoknak a kígyó, illetve a sárkány. Nó, mit tapos el a kolozsvári Szeplőtelen Szűz? A járványként terjedő gonoszt. Pestist, protestantizmust. És egy félholdat, sarlót, azaz az oszmánokat. Az törökön biztosította vallásszabadságos erdélyi fejedelemséget. Aki nem értette meg mifelénk ezt az üzenetet, az Madéfalván csakhamar megértette. (Amúgy közel száz fogadalmi-, pestises- Mária- és Szentháromság- oszlopra rákerestem, vannak egész érdekes megoldások, de a kolozsvári nem egy kiemelkedően jó. Nem is rossz, inkább átlagos, ideáltipikus tucatmária. De a célnak tökéletes.)

Igen, lehet, hogy a 90-es évek után egyre szaporodó Petőfi-szobrok politikai giccsek. Nóhiszen. De az is lehet, hogy a kolozsvári Mária-oszlop is az.

Ha az erdélyi értelmiség (egy része) lenéző és lekezelő volt a vidéki, kisvárosi székelyekkel, mert olyan szobor kell nekik, ami megfelel a közízlésüknek, akkor mi a fenét lehet mondani a haladó, felvilágosult, nagyvilági Kolozsvárról, ami egy barokk tucatemlékművet, egy ellenreformációs propagandaeszközt, az elnyomás egy jelképét ünnepli? Sőt, nem is azt, hanem annak gépekkel készült 2023-as másolatát?

(Az alábbi kép lehetne Michelangelo Ádám teremtése c. alkotásának újraértelmezése, Mária teremtése. Vagy láthatjuk benne Szűz Mária szeplőtelen fogantatását, hiszen az Immaculata-szobor azt ábrázolja. Férfi nem érinti, de szívéhez kap, mert tudja hogy. Amúgy szép munka, gratulálok a Makkaiaknak.)

 Fotó: Bodó Márta / romkat.ro

Van egy ironikus vonatkozása annak is, hogy ez az emlékmű a legtöbb leírásában valami erős jó magyar nemzeti mázat kap. Mintha valami autentikus magyar dolog lenne, valami boldog békeidőket idézne, s nem egy elnyomó hatalom dicsőségét hirdetné! Pedig az autentikus magyar fejedelem száműzetésben tengeti az életét, és az autentikus magyar, sajátosan erdélyi humanista Törökországi levelek éppen azokban az években fogalmazódnak. Ünnepeljük nemzetiként a Habsburgokat? Majd egyszerre koszorúzzuk meg ezt az emlékművet és a madéfalvit?

Aztán a leírások mindig megjegyezik, hogy ezt a magyar nemzeti emlékművet a román kommunista rezsim távolította el eredeti helyéről! De gondoljunk bele, hogy azért nem mindegy, hogy egy katolikus szobor egy ellenreformációs jezsuita oktatási intézmények mellett áll, vagy állami, szekuláris oktatási intézmények mellett. Igen, "ideológiai okokból" nem passzol oda a szobor. Ez az ideológiai ok nem valami "kommunista" eszme, hanem az állami és a vallási szféra elkülönítésének eszméje. Másrészt: igaz, építészetileg szinte illeszkedik. De csak szinte, mert a Tudományegyetem főépülete azért nem éppen barokk, ugyebár.

Mindettől függetlenül - de még inkább mindezzel együtt! - nekem nagyon tetszik az ötlet. Hogy hemzsegnek a történelmünk kísértetei és elmeséletlen történetei ott a téren! Kissé groteszk, kissé abszurd is talán, de ezek valid esztétikai kategóriák. S talán ellentmondásos is a dolog, de ki mondta, hogy az irracionalitás nem lehet izgalmas?

Apropó: az, hogy a sajtó folyton hangoztatja, hogy az "első köztéri szobor" (s nem nagyon emlegeti, hogy egy 2023-as vadiúj másolatról van szó), azt a benyomást kelti az olvasóban, mintha akkoriban nem lett volna más köztéri emlékmű, szobor, mittoménmi. Pedig csak azokban az években még emeltek egy pestis-emlékművet, a Szent Mihály előtti fogadalmi kaput, aminek azért jó sok szobra volt. Nekem ez a pestis-emlékmű jobban tetszik, mint a Mária-oszlop, az itt eltaposott sárkány ficánkolása kihívás lehetett a mesternek. (Illetve nagyon szeretem a koponyával az ölében szendergésből feléledő nőt a kis kuckójában!) Részletkérdés, hogy ezt az eredeti helyéről nem ideológiai okokból vitték el a román kommunisták, de csak, mert a magyarok már évtizedekkel korábban megtették ezt. Átvitték a Szentpéter templom elé, ahogy aztán a román kommunisták is ide hozták a Mária-oszlopot.

Fotó: a szerző felvétele

Sőt, a Ferences templomnál is akkor csináltak jó pár szobrot. Mi több, a Bánffy palota szobrai is akkor készültek. Ezek mind ott állnak azóta is. Eredetiben. Meg amúgy a Mária-oszlop körül is egész szoborcsoportot terveztek – de nem minden készült el. Honnan annyi pénz ennyi mindenre? A Bánffyak és a Kornisok (s még néhány nemes) szinte belegebedtek az ilyen nagyzoló, pazarló, barokk pénzszórásba, csak hogy megmutassák a szorgalmas, munkás és mértékletes magyar és szász protestáns polgárságnak, hogy a városban kinek nagyobb az… oszlopa. Immaculata. Igazából nem csoda, hogy Anton Schuchbauer vagy Johannes Nachtigal nem igazán tudták kibontakoztatni szobrászati tehetségüket – hiszen egész Erdélyben kellett egy rakás barokk szobor propagandacélokra –,olyan tempóban kellett alkotni, hogy egyszerűen nem volt idejük a koncepciókat művészetileg is átgondolni. S még így is sok mindent lemondtak, még több osztrák-német szobrász bejött Erdélybe, de így sem bírták megbarokkizálni Erdély összes városát.

Vicces, hogy a Mária-oszlop körüli unikornisokat a Kornisok aztán inkább hazavitték a kastélyukba. Azért mégsem mindent a városnak, ha már olyan sokba került. Javaslom Kolozsvár városvezetőségének, hogy ezt is állítsák vissza az eredeti helyére. Imádnák a gyerekek!

Fotó: Fekete Albert és Sárospataki Máté / Transsylvania Nostra

Képzeletben a város központi terein mászkálva az is eszembe jutott, hogy ha egy eredeti szobor másolata játékban van, akkor bizony van ott sokkal régebbi köztéri szobor.

Lássunk csak néhányat: a Farkas utcai Szent György szobráról igaz, hogy egy másolat, amit 1904-ben lepleztek le, nade pontos és hiteles másolata egy 1373-ban alkotott szobornak! És nem tucat- de típusszobor a késő-középkorból vagy a korai reneszánszból. A Kolozsvári testvérek (magyarosan Márton és György) valóban művészeti értéket hoztak létre. Európai szinten jelentős alkotásról van szó.

Fotó: T. Koós Imola / Maszol

Vagy ott van az a szobor, amiről minden erdélyi magyarnak Ceaușescu rezsimje jut eszébe, pedig semmi köze hozzá. A „csecsszopók”, azaz a Capitoliumi farkas. S már csak azért sem lehet köze hozzá a „román kommunistáknak”, mert a szobrot Kolozsvár 1921-ben kapta ajándékba Olaszországtól. De pontos és hiteles másolata a Rómában található szobornak. Ami… és cseles, hogy az mikori is. Mert a két csecsemőt a reneszánszban készítették, a farkast pedig valamikor az 1300-as években, de az a középkori szobor pontos és hiteles másolata volt egy i. e. 4-ik században készült etruszk alkotásnak. Szóval egy szobor másolatának a másolatának a másolata, de az eredeti több ezer éves.

Apropó „román” szobor: ugyanaz a jelentős magyar szobrász restaurálta a Capitoliumi farkast, aki Mátyás Király szoborcsoportját, megtisztitotta a Szent György szobrot, aki a Mária-oszlop restaurálási terveit is elkészítette: Kolozsi Tibor. Ennyire „román” az itáliai-római-etruszk alkotás. Szintén érdekesség, hogy a bécsi döntés után, mikor Kolozsvár ismét magyar kézre került, kérdéssé vált, hogy mit tegyenek a románok a Mátyás szoborcsoport elé állított Capitoleumi farkassal? Frappáns és némileg érthetetlen megoldáshoz folyamodtak: a két kisdedet, Romulust és Remust, elmenekítették Szebenbe, a farkast meg ott hagyták, hiszen az olasz fasiszták és a horthysta magyarok szövetségesek: csak nem merik bántani egymás szentséges szimbolumát! S láss csodát: a hitler-bajuszkát viselő magyar honvédek nem csak Matyi előtt pózoltak egyet a kamerának, hanem a farkas előtt is! Viva Italia!

Ez a legrégebbi köztéri szobor másolat Kolozsváron! (Ma itt állva el kell indulni jobbra, s néhány száz méterre látható is.)

Fotó: ismeretlen / Fortepan archívum 

De vegyük csak az eredeti alkotásokat.

Tudjuk, hogy a sárkányt ölő Szent Mihály dombormű a Szent Mihály katedrális homlokzatára 1444-ben kerülhetett, de megalapozottan lehet spekulálni arról, hogy sokkal korábban megvolt már. Mármint a szárnyai nagyobbra voltak faragva, nem is fér ma sem rendesen oda. Városi legenda, hogy ott korábban egy Krisztus-szobor állt (Utolsó ítéletes, mérges), de letört a feje, de azóta is ott van a szomszédos udvarban az a fejetlen férfi szobor.

Nem tudom, ez az izgalmas későközépkori alkotás nem igazán „szobor”, vagy nem igazán „köztéri”? De azt tudom, hogy Kolozsvár közteréről azért közel 600 éve látható eredeti szobor.

Fotó: Merényi Zita / Magyar Kurír

A templom mellett a régészek találtak egy Herkules szobrot, ami a Hadrianus korából való. Rá csak azt lehet mondani, hogy nem kolozsvári alkotás, hanem Napoca-i. Vagy érvként felhozni, hogy a Herkules szobrok többnyire fürdőkben voltak, tehát nem köztéri. Viszont a közfürdők közterek voltak, legalábbis a római polgároknak.

De az biztos: ez az első szobor. Már ott állt Jézus születése előtt, én ezt tekintem a „legrégebbi köztéri szobornak", s nem a Mária-oszlop 2023-as másolatát. Feladvány: hol van ez a szobor?

Mi a fene van ezzel a környékkel, Herkules is sárkányölő!